Sikerült átvenned a pénzeszközök bekerülésével kapcsolatos elméletet és feladatot?
Akkor folytassuk, hogy miként kell értékelni kikerüléskor a pénzeszközöket!
Kezdjünk is bele!
A pénzkifizetésekkel kapcsolatban könyvelés előtt jelentősebb értékelési feladatod csak akkor van, ha a kifizetés valutában, illetve devizában történik.
Miért mondom ezt?
A forintpénztár, a forintos bankszámlák állománycsökkenését a pénztárbizonylaton, illetve a bankszámlakivonaton megjelenő ténylegesen kifizetett forint összegében kell könyvelned.
Valutapénztár 🙂
Nézzük mi a helyzet valuta és deviza esetén!
A valutapénztárból kifizetett valuta, a devizapénztárból kivezetett deviza forintértékét a könyv szerinti árfolyam alapján kell meghatároznod.
Ezekben az esetekben a könyv szerinti árfolyam megállapítása történhet:
– FIFO eljárással,
– átlagáras eljárással
– nyilvántartási/elszámoló árfolyammal.
Ha valuta – vagy devizakészlet csökkenést számolsz el, szinte minden esetben képződik árfolyam-különbözet.
Általános esetben a realizált árfolyam-különbözetet az alábbi séma alapján tudod levezetni:
„új” eszköz bekerülési értéke vagy a kiegyenlített tartozás értéke
– kivezetett deviza könyv szerinti értéke
+/- árfolyamkülönbözet
Mit jelent a levezetésben az „új” eszköz?
Ez lehet pl.
– valuta forintért történő eladása esetén a kapott forint összeg
– valutáért vásárolt eszköz esetén a megvásárolt eszköz bekerülési értéke.
Nagyon fontos!
Véglegesen átadott valutát, devizát a könyv szerinti értéken kell kivezetned, s nem keletkezik árfolyam-különbözet!
Gyere, nézz vissza holnap is, mert egy témába vágó feladattal folytatjuk!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is!
