Ez egy örök kérdés…
Az írásbeli vizsga után sokak számára nagyon is aktuális.
Ezért megkértem egy tanulási szakértőt, hogy segítsen abban, hogy a Mérlegképes Tanoncok olvasói és diákjai minél hatékonyabban készülhessenek fel a szóbeli vizsgára.
Fogadjátok szeretettel Botis Tamara, az eszleny.hu oldal szakértőjének bejegyzését!
A szóbeli vizsga mindig teljesen más felkészültséget kíván, mint az írásbeli. Jobban meg kell küzdeni a lámpalázzal, és a tanár jelenléte sokakat feszélyez. Rengeteg diák, ha egy tantárgynál lehet választani írásbeli és szóbeli vizsgalehetőség között, habozás nélkül az írásbelit választja. Pedig sok pozitív lehetőség is rejlik a szóbeli vizsgában, például segítséget kaphatsz, ha elakadtál, vagy a személyed keltette jó benyomás miatt jóindulatúan bírálják a feleletedet. Természetesen ahhoz, hogy a felelés pozitívumaiban legyen részed a negatívumok helyett, megfelelő felkészültség is szükséges.
Hogyan készülj a szóbeli vizsgára?
Legyél biztos az alapfogalmakban!
Minden tantárgynak, anyagrésznek van egy fogalomkészlete. Ha ezt nem ismered, nagyon nehéz dolgod lesz, mert nem tudod a dolgokat nevén nevezni, és a feleleted habogásnak fog tűnni.
Gyakori hiba az, amikor valaki annyira görcsösen koncentrál egy fogalomra, hogy megtanulja a definíciót, és a vizsgán el is hadarja, de elfelejti, mi az a fogalom tulajdonképpen, aminek most mondta el a definícióját.
Például számvitel vizsgán elhadarod: “A beszámoló készítésekor a bizonytalan bevételeket nem szabad, a bizonytalan ráfordításokat (egyes feltételek fennállásától függően) kötelező vagy lehetséges elszámolni.” Aztán nem jut eszedbe, hogy ez az óvatosság elve. Ezért ne magold agyatlanul a fogalmakat, hanem tedd magad mellé végig a készülés során, értsd meg őket, és gyakran ismételd át, hogy ne felejtsd el!
Ha valamit nem értesz, ne magold be szó szerint!
Ha valamit nem értesz a felkészülés során, akkor kérj segítséget! Keress valakit, aki szakember a témában, és magyaráztasd el a fehér foltokat. A vizsgán nagyon rosszul veszi ki magát, ha olyanról kezdesz el beszélni, amit nem igazán értesz, és ha belekérdeznek, kiderül, hogy nem is tudod, miről beszélsz!
Ha nem volt időd a vizsga előtt segítséget kérni, akkor pedig a vizsgán semmi esetre ne kezdj önszántadból olyan témába, amit nem értesz. Ha mégis muszáj beszélni róla, akkor csak azt mondd amiben biztos vagy, és utána jelezd, hogy többet nem tudsz mondani, de blöffölni nem szerencsés. Persze, ha belekalkulálod, hogy vesztenivalód is van, de mégis meg akarod kockáztatni, mert úgy ítéled meg, hogy érdemes, akkor blöffölhetsz, de az olyan mint a rulett: vagy bejön, vagy nem.
Vigyázz a félinformációkkal!
Van, hogy egy kisebb dolog beugrik a vizsgán az anyagból, de egy kicsit homályosan. Sokszor előfordul, hogy a vizsgázó ilyenkor nagyon okos akar lenni, boldog hogy valami eszébe jutott, és már mondja is. Aztán a mondat közepén rájön, hogy a mondat végéről már fogalma sincs, és kifullad a magyarázat közben. Magában pedig azon gondolkodik, hogy minek kezdett egyáltalán bele.
Ha eszedbe jut valami apróság, de nem teljesen kristálytisztán, akkor inkább hagyd, ne emlegesd. Viszont ha valamire rákérdeznek, és csak egy részinformáció jut róla eszedbe, akkor nyugodtan mondd!
Érted a különbséget?
Ha magadtól beszélsz olyanról, amit csak félig tudsz kifejteni, akkor azt a benyomást kelted, hogy “minek beszél erről, ha úgyse tudja”. De ha kérdésre válaszolsz, akkor azt a benyomást kelted, hogy “legalább valami sejtése volt”.
Tartsd meg magadnak a magánéleted!
Vannak olyan diákok, akik mesterei a magyarázkodásnak. Képesek elmesélni a vizsgabizottságnak, hogy ma azért teljesítenek gyengén, mert nem volt otthon áram, betoppant a rokonság, megdöglött a disznó, stb.
Hidd el, ez senkit nem érdekel!
Lehet, hogy peched van, de ne súlyosbítsd a helyzetedet magyarázatokkal, mert kifogásnak fog tűnni. Ha nem valami igazi tragédia történt veled – amit senkinek nem kívánok – akkor nem fognak megsajnálni, és emiatt jobb jegyet adni! Az embereknek sokkal jobb véleményük van azokról, akik méltósággal viselik a helyzetüket.
